• H - P: 9:00 - 16:00
Tagoknak

Díjaink

Elismerések, amiket mi adtunk, illetve nekünk adtak
Belépek

Büszkék vagyunk rájuk

35. jubileumi díszoklevél

2023-ban a PDSZ 35. születésnapját ünnepelte. Ebből az alkalomból köszönetünket és hálánkat fejeztük ki több olyan személy áldozatos munkájával kapcsolatban, akik különböző módokon ugyan, de aktívan és eredményesen járultak hozzá a PDSZ működéséhez az utóbbi években.

Ugyanezen alkalomból a PDSZ bejelentette: újabb díjat alapít a közeljövőben.

Díszoklevélben részesültek

A PDSZ elismerését és köszönetét fejezi ki az ADOM Diákmozgalomnak az együttműködésért, a pedagógusok melletti kiállásokért, a felsőoktatásban tanuló hallgatók bevonásáért az oktatás helyzetének javítására szervezett eseményekbe, a nagyszabású és áldozatokat igénylő demonstrációkért és akciókért.

A PDSZ elismerését és köszönetét fejezi ki az aHang csapatának az együttműködésért, a kampányok során nyújtott anyagi és szakmai támogatásért, a demonstrációkban és akciókban való aktív és meghatározó részvételért, amelyek hozzájárultak az események sikeréhez és az oktatásügy problémáinak fókuszban tartásához.

A PDSZ elismerését és köszönetét fejezi ki Boros Péternének az együttműködésért, az Akcióegység létrehozásáért, illetve azért, mert kitartó harcostársunk a munkavállalói jogok, a fékek és ellensúlyok visszaállításáért, a demokratikus jogállamért és az erős érdekvédelem létrejöttéért folytatott munkánkban.

A PDSZ elismerését és köszönetét fejezi ki az Egységes Diákfrontnak a pedagógusok melletti kiállásokért, a fantasztikus, áldozatokat igénylő demonstrációkért és akciókért, illetve azért, hogy akár személyes biztonságukat és jövőjüket is veszélyeztetve felhívták a társadalom figyelmét az oktatás súlyos helyzetére.

A PDSZ elismerését és köszönetét fejezi ki a Friedrich Ebert Stiftungnak a szakszervezeti képzéseink, projektjeink támogatásáért, amellyel hozzájárultak a PDSZ szakmai és szervezeti fejlődéséhez. Köszönjük nekik a folyamatosan ránk irányuló figyelmüket!

A PDSZ elismerését és köszönetét fejezi ki Holló Bettinának a közoktatás és az abban dolgozó munkavállalók helyzetéről készített rendszeres, pontos tudósításaiért, illetve azért, mert részrehajlás nélkül készült munkáin keresztül a társadalom pontos képet kap e területről és a szakszervezet küzdelmeiről.

A PDSZ elismerését és köszönetét fejezi ki a Helsinki Bizottságnak a szakmai együttműködésért, a magas szintű alkotmányjogi ismereteket igénylő alkotmánybírósági és nemzetközi bírósági beadványok készítésében végzett önzetlen munkájáért, mivel ezzel nemcsak a PDSZ-nek nyújtottak hathatós segítséget, hanem fontos lépéseket is tettek a jogállamiság helyreállításáért.

A PDSZ elismerését és köszönetét fejezi ki Juhász Ágnesnek a szakmai együttműködésért, illetve azért, mert kutatói tevékenységével és tanácsaival segítette a PDSZ-t szakmai álláspontjai kialakításában, és mindig számíthattunk rá képzéseinken, szakmai összejöveteleinken. Köszönjük munkáját közös szakmai szervezetünkben, a Civil Közoktatási Platformban.

A PDSZ elismerését és köszönetét fejezi ki Nahalka Istvánnak a szakmai együttműködésért, illetve azért, mert kutatói tevékenységével és tanácsaival segítette a PDSZ-t szakmai álláspontjai kialakításában, és mindig számíthattunk rá képzéseinken, szakmai összejöveteleinken. Köszönjük munkáját közös szakmai szervezetünkben, a Civil Közoktatási Platformban.

A PDSZ elismerését és köszönetét fejezi ki a Pedagógusok Szakszervezetének az együttműködésért, az összefogásért, illetve azért, hogy közös sztrájkbizottságban vállvetve küzdünk az oktatás és az abban dolgozók helyzetének javításáért, mert együtt erősebbek vagyunk. Csak együtt vagyunk erősek!

A PDSZ elismerését és köszönetét fejezi ki Pongrácz Tibornak a PDSZ jogsegélyszolgálatában végzett áldozatos munkájáért, a személyes és online fórumokon tartott tanácsadásokért, amelyek, amellett, hogy sokszáz hozzá forduló kolléga számára jelentettek közvetlen segítséget, hozzájárultak a PDSZ országos elismertségéhez.

A PDSZ elismerését és köszönetét fejezi ki Szalai Péternek a közoktatás és az abban dolgozó munkavállalók helyzetéről készített rendszeres, pontos tudósításaiért, illetve azért, mert részrehajlás nélkül készült munkáin keresztül a társadalom pontos képet kap e területről és a szakszervezet küzdelmeiről.

A PDSZ elismerését és köszönetét fejezi ki a Társaság a Szabadságjogokért Jogvédő Szervezetnek a szakmai együttműködésért, a magas szintű alkotmányjogi ismereteket igénylő alkotmánybírósági és nemzetközi bírósági beadványok készítésében végzett önzetlen munkájáért, illetve a pedagógusoknak nyújtott jogi tanácsadásokért és perbeli képviseletükért. 

A PDSZ elismerését és köszönetét fejezi ki Terézváros Önkormányzatának a sztrájkoló tanárok és a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból jogsértően eltávolított kollégáink anyagi támogatásáért, a nyári táborainkban és fórumainkon rendezett beszélgetéseken való részvételért, képzéseink számára kedvezményes helyszín biztosításáért.

A PDSZ elismerését és köszönetét fejezi ki Zalavári Varga Noéminek a közoktatás és az abban dolgozó munkavállalók helyzetéről készített rendszeres, pontos tudósításaiért, illetve azért, mert részrehajlás nélkül készült munkáin keresztül a társadalom pontos képet kap e területről és a szakszervezet küzdelmeiről.

Szolidaritással az oktatásért

„A PDSZ születésnapja november 26-a. A hónapot Szent Márton havának is hívják. Amikor a PDSZ elhatározta, hogy díjat alapít, a díj mottójául a szolidaritásnak egy ősi történetét választotta. Azon a plaketten, amelyet minden évben kiosztunk, azt a jelenetet örökítette meg a szobrászművész, amikor az akkor 15 éves, katonának besorozott legionárius odaadja fele köpönyegét a fázó, éhező koldusnak annak ellenére, hogy társai gúnyolódva figyelmeztetik, hogy Ő is fázni fog a fél köpönyegben.”

/Sós Gábor – Kertész Ágnes/

Díjazottjaink

Aktuális ma is az a gondolat, hogy csak az az ország lehet sikeres, amelyik eredményes és minőségi oktatási rendszert tart fenn. Csak az az oktatási rendszer lehet eredményes, amelynek tagjai erős, politikai korrupciótól mentes önálló érdekvédelmi szervezeteket alakítanak és tartanak fenn. Ez a gondolat érvényes volt 20 évvel ezelőtt és érvényes ma is. Ennek a gondolatnak a szellemében határoztuk el néhányan egy lakótelepi iskolában, hogy egy új szakszervezetet alakítunk, nevezetesen a PDSZ-t.

És nagyon fontos, hogy akiről szó van, az rögtön az alakítás, a megalakulás pillanatában a legelsők között csatlakozott a PDSZ-hez. Galambos Márta, akivel nagyon sok időt töltöttünk együtt, hiszen a megalakulás összes örömteli izgalmas és feszültséggel teli fázisában részt vett, és akivel együtt dolgoztunk, minden idejét és energiáját a megalakítandó, majd működő PDSZ-nek szentelte. Eredményes szakszervezet nem létezhet konkrét érdekvédelmi munka nélkül. Márta az energiáját elsősorban a szervezetépítésre és a konkrét érdekvédelmi munkára szentelte. Nem volt az országban olyan bajba került kolléga, aki ha jelezte problémáját, Márta ne próbált volna meg segíteni rajta. Posztumusz tudtuk csak odaítélni Neki ezt a díjat.

Úgy gondolom, hogy egy díjnak mindenki örül, ha megkapja, nyilvánvalóan büszkék lesznek rá örökösei és utódai és büszke a PDSZ is, hogy egy ilyen kollégának adhatta ezt a díjat. Ezáltal mindenkinek magasra emelte a mércét. Még egyszer Köszönjük Márta!

A PDSZ születésnapja november 26-a. A hónapot Szent Márton havának is hívják. Amikor a PDSZ elhatározta, hogy díjat alapít, a díj mottójául a szolidaritásnak egy ősi történetét választotta. Azon a plaketten, amelyet minden évben kiosztunk, azt a jelenetet örökítette meg a szobrászművész, amikor az akkor 15 éves, katonának besorozott legionárius odaadja fele köpönyegét a fázó, éhező koldusnak annak ellenére, hogy társai gúnyolódva figyelmeztetik, hogy Ő is fázni fog a fél köpönyegben. Márta sokat tett azért, hogy mindenkinek jusson egy fél köpönyeg ebben a hideg télben, ami a közoktatást körülveszi ezekben az években. Köszönöm neki.

Sosem felejtem 1989. november 9-ét. Szombat, volt, gyönyörű napsütéses őszi nap. Hódmezővásárhelyen várták a PDSZ két képviselőjét, tagtoborzó gyűlésre. Ketten mentünk az Ügyvivő Testületből. Beke Kata, s jómagam. Sokat, nagyon sokat késtünk, mert az akkori „Lego” autóm már az Árpád-hídnál felmondta a szolgálatot. Mobiltelefon, sőt telefon híján hosszú időbe telt, mire szereztem egy kis Polskit. Azt is csak úgy, hogy a tulajdonosa, hallva, hogy hova és kivel megyek, velünk akart jönni. Hárman egy kis Polskiban…11-re vártak minket Hódmezővásárhelyen. Fél kettőre odaértünk. Megvártak minket, s egy szó
szemrehányás sem hangzott el. Kata elbűvölt mindenkit. Sikeres napja volt ez a PDSZ-nek.

Beke Kata neve a 80’-as évek közepétől fogalom volt a közoktatásban, a pedagógiában. Tűéles elemzései, meglátásai méltán tették ismertté, népszerűvé. Igaz, cikkei, könyvei szinte szamizdatként terjedtek, de hatásuk frenetikus volt.

Természetes, hogy mikor új, valódi érdekvédelmi szervezet létrehozásán törtük fejünket elsőként kerestük meg őt, aki azonnal igent mondott. Lázas esték, éjszakák hosszú során dolgoztunk együtt sokadmagunkkal, szőttünk – mára sajnos kiderült – ideákat, büszke hittel bízva abban, hogy megvalósulnak.

Kata volt az, aki elsőnek emelte fel szavát, a pedagógus értelmiségi szerepe fontosságának elismeréséért. Ma is fülembe csengenek szavai a pedagógus legfontosabb értékéről, a személyiségéről. Neve hívó szó volt – arra a hírre, hogy Ő is a PDSZ ügyvivője sok százan csatlakoztak hozzánk, s megnyíltak előttünk a média kapui is.

A PDSZ-ből az elsők között volt ő, aki a politika szolgálatába állt. Akkor még mindannyian hittünk abban, hogy elképzeléseink, gondolataink nem pusztán ideák. Hogy lehet olyan iskolát csinálni ahol a gyermek érdeke nem csupán a személyiségi jogok védelmét jelenti, s ahol a pedagógus munkáját nem aszerint mérik, hogy eléri-e a hetenkénti negyven órát, s ahol kiválóan felkészült, hivatásukra büszke, jövedelmükből értelmiségi életet élni tudó pedagógusok végeznek alkotó munkát.

S ő volt, aki elsőnek állt fel, mert a politika nem engedte alkotni. Tudtuk, hogy kiábrándult. Tudtuk, hogy visszavonult. S nem tudtuk, hogy szólítsuk őt meg, hogy hívjuk ismét magunk közé.

Katát sosem felejtettük. Nemcsak mi, a szakma sem. Ahol két pedagógus megfordult, ott az ő neve biztos elhangzott.

Nagyszerű dolog, hogy a PDSZ-t nem érte utol az, ami a legtöbb demokratikus
szakszervezetet. Mi itt vagyunk. Nem, még itt vagyunk, hanem olyan valódi, szakmai érdekképviseletet „viszünk”, melynek súlya van a közoktatásban.

Nagyszerű dolog, hogy módunk van kifejezni tiszteletünket, elismerésünket azoknak, akik munkássága, tevékenysége meghatározó a pedagógiában, az iskolában.
S tragikus, hogy Galambos Márta után ismét csak posztumusz tudjuk leróni tiszteletünket, hálánkat.

Kata, 73 éves korában, december 2-án elhunyt.

Sosem felejtem el 1989. november 9-ét.

Akkor omlott le a berlini fal….

Nincs még egy szülői szervezet, amely olyan elkötelezett támogatója lenne a közoktatás ügyének, mint a Dr. Szabó Endre által vezetett Nagycsaládosok Országos Egyesülete. Felismerték, hogy szülő és pedagógus helytállása ugyanannak a folyamatnak elengedhetetlen feltétele. Egymás nélkül sehogy sem boldogulunk. A mi egymás iránt tanúsított szolidaritásunk nélkül gyermekeink, tanítványaink sorsa magányosság, szeretetlenség és tudatlanság lesz.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Szolidaritással az oktatásért elnevezésű díj bronzplakettjén Szent Márton köpönyegét nyújtja a koldusnak. Novembert Szent Márton havának is nevezik, s ez egyúttal azt a hónapot is idézi, amikor 21 évvel ezelőtt független szakszervezetet alapítottunk. A NOE egy évvel, egy hónappal és két nappal idősebb nálunk. Mindketten a rendszerváltás aktív tényezői voltunk és vagyunk.

Szent Márton legendájában olvashatjuk, hogy nagyon hideg tél volt, amikor Ambianum kapujánál találkozott egy szegény koldussal, megszánta és köpenye felét nekiadta annak ellenére, hogy társai figyelmeztették, hogy ő is fázni fog fél köpenyben.

Ezzel emlékeztetni kívánunk arra, hogy civil szervezetben együtt lenni a szolidaritás magas fokát jelenti. Amikor a civil szervezetek egymást támogatják, segítik az pedig a szolidaritás még magasabb szintje. Ezzel a díjjal olyan személyiségek tevékenységét kívánjuk elismerni, akik az adott évben a legtöbbet tették azért, hogy a közoktatásban minél többeknek jusson a
hidegben köpönyeg. A családok és a közoktatás számára most is „hidegen fújnak a szelek”.

A szülői szervezetek tagjai közül bizonyosan, de még az is elképzelhető, hogy a magyar civil szervezetek közül a Nagycsaládosok Országos Egyesülete tagjai nevelik a legtöbb gyermeket. Megtiszteltetésnek tartjuk, hogy éppen ők azok, akik mellénk állnak, még akkor is, amikor a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javításáért harcolunk, mert tudják, hogy ezt nemcsak önmagunkért tesszük. Együttműködésünk alapja értékválasztásunk azonossága: az, hogy a társadalom problémái csak közösségben, szolidaritással orvosolhatók.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete november 26-án ünnepelte megalakulásának 22. évfordulóját.

A rendszerváltás óta eltelt több mint két évtized alatt a PDSZ megkerülhetetlen tényező lett a közoktatást érintő kérdések megvitatásánál. Érveinket, észrevételeinket kellő időben, s a nélkülözhetetlen szakszerűség jegyében juttattuk el az érdekeltekhez – úgy, hogy egy pillanatra sem adtuk fel alapelveinket, a döntések meghozatalának demokratizmusát, a pártoktól való függetlenséget. Tettük ezt úgy, hogy az érdekérvényesítés során mindig az asztal másik oldalán – a mindenkori hatalommal szemben – foglaltunk, s foglalunk helyet.

Ez alatt a huszonkét esztendő alatt számtalan kiváló embert ismertünk meg, akikkel hosszabb rövidebb ideig közös pályán haladtunk. Később elváltak útjaink, de a barátság megmaradt. A PDSZ legutóbbi Kongresszusa úgy határozott, hogy díjat alapít azon kollégáink számára, akik szakmailag is sikeres tevékenysége elválaszthatatlan a közoktatás fejlesztéséért végzett munkától, s ugyanakkor kapcsolata a PDSZ-szel meghatározó szervezetünk életében.

Ilyen ember a „Szolidaritással a közoktatásért” díj 2010-es díjazottja, Barlai Róbertné, Kati is. Aki először vállalt kockázatot – még az elmúlt rendszerben – a független, demokratikus, pedagógus érdekvédelmi szervezet érdekében, az Ő.

1988-ban a Bárczi Géza Általános Iskolában gyűlt össze először „12 dühös ember” – na jó, talán kicsivel több… – azzal a céllal, hogy új utakat keressen az érdekvédelem kies tájain. Ennek az iskolának volt vezetője Kati, s itt tanított a nem sokkal később megalakult PDSZ első Választmányának jelentős része is.

Barlai Kati két évtizeden keresztül irányította a „Bárczit”. Ez alatt az idő alatt a szó nemes értelmében műhelymunka folyt az intézményben. Az iskola a PDSZ-en kívül olyan országos jelentőségű folyamatok kiindulópontja volt, mint az „Új Katedra” pedagógiai folyóirat. Korukat messze megelőző pedagógiai folyamatok indultak innen, olyan országosan egyedülálló kezdeményezések, mint pl. a hátrányos helyzetű gyerekekkel való kiemelt foglalkozás.

A tantestület tagjai közül jó néhányan értek el országos ismeretséget, mint pl. Pecsenye Éva – közoktatási szakértő, Lakner Zoltán –egyetemi oktató, vagy Soós Gábor a Liga Szakszervezetek alelnöke.

Büszkén vallom magam is e testület tagjának.

Kati nyugdíjba vonulása után is aktív részese maradt a pedagógiai közéletnek, a Független Pedagógus Fórum alapítójaként bábáskodott az első pedagógus etikai kódex létrehozásán.

„Természetesen” ma is tanít, s a PECIFO aktivistájaként szervezi a pedagógus szervezeteket.

Meggyőződésem, hogy Galambos Márta, Beke Kata után, 2010-ben is méltó kezekbe kerül a PDSZ által alapított díj.

Köszönjük Kati!

További díjaink

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Legyél te is naprakész, értesülj híreinkről elsőként!

© PDSZ – Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi tájékoztató | Süti szabályzat

Az Alapítvány adószáma: 19297921-1-42