I. Bevezetés – általános értékelés
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete üdvözli, hogy a jogalkotó felülvizsgálta a 2020-ban bevezetett, a szakképzési centrumok kettős vezetésén alapuló irányítási modellt. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a szakmai és gazdasági vezetés szétválasztása nem érte el a hozzá fűzött célokat. A főigazgató és a kancellár közötti hatáskörmegosztás számos esetben nehezítette a felelősségi viszonyok egyértelműségét, lassította a döntéshozatalt, valamint indokolatlanul távolította el az intézmények működését meghatározó gazdasági döntéseket a szakmai szempontoktól. A kancellári rendszer megszüntetése ezért önmagában támogatható irány.
Kedvező változásnak tartjuk azt is, hogy a tervezet nagyobb hangsúlyt kíván helyezni a szakmai szempontokra a vezetői kiválasztás során, valamint, hogy az oktatói testület szerepe erősödik az igazgatói pályázatok szakmai tartalmának értékelésében. Ugyanakkor a PDSZ álláspontja szerint a tervezet alapvetően szervezetirányítási módosításokat tartalmaz, miközben a szakképzés működésének számos, az elmúlt években felhalmozódott rendszerszintű problémájára nem ad választ. A javaslat nem eredményezi az intézmények szakmai autonómiájának érdemi erősödését, nem rendezi újra a fenntartói irányítás rendszerét, nem vizsgálja felül a központi adminisztráció és az intézmények közötti feladatmegosztást, továbbá nem foglalkozik megfelelő részletességgel a vezetői jogkörök újraelosztásának munkajogi, szervezeti és működési következményeivel. Álláspontunk szerint egy ilyen jelentőségű szervezeti átalakítás csak megfelelő szakmai megalapozottság mellett lehet eredményes.
A jogalkotó ugyanakkor nem tett közzé olyan értékelést, amely bemutatná a kancellári rendszer működésének tapasztalatait, nem ismertette, hogy a korábbi szabályozás milyen célkitűzései valósultak meg, melyek bizonyultak sikertelennek, és milyen elemzések indokolják az új irányítási modell bevezetését. Hiányzik továbbá annak bemutatása is, hogy a tervezett változtatások milyen hatással lesznek az intézmények mindennapi működésére, az oktatás minőségére, az intézményvezetők felelősségére, valamint a szakképzésben foglalkoztatott munkavállalók helyzetére. A tervezetben a jogalkotó figyelmen kívül hagyja a szakképzés egyik legsürgetőbb problémáját: a nem oktató munkakörben dolgozók bér- és foglalkoztatási helyzetének rendezését, holott e munkavállalók nélkül az intézmények működése nem biztosítható. A PDSZ meggyőződése, hogy a szakképzés megújításának nem pusztán a vezetési struktúra átalakítására kell irányulnia.
Olyan szabályozási környezet kialakítására van szükség, amely egyszerre biztosítja a szakmai önállóságot, az átlátható és elszámoltatható intézményirányítást, a munkavállalók és az érintett közösségek érdemi részvételét a döntéshozatalban, valamint a fenntartói felelősség világos és ellenőrizhető gyakorlását. A vezetői jogkörök koncentrációja önmagában nem jelent garanciát a hatékonyabb működésre; ezzel párhuzamosan olyan intézményi garanciákra is szükség van, amelyek biztosítják a szakmai döntések átláthatóságát, a vezetők elszámoltathatóságát és az érintettek érdemi bevonását. A PDSZ ezért a tervezet pozitív elemeinek elismerése mellett olyan módosításokat javasol, amelyek nem csupán a vezetési struktúra átalakítását szolgálják, hanem hosszabb távon hozzájárulhatnak egy szakmailag megalapozottabb, átláthatóbb, a közszolgáltatás jellegéhez méltóbb szakképzési rendszer kialakításához.
II. A vezetési rendszer átalakítása – lehetőség a szakmai irányítás megerősítésére
A tervezet legjelentősebb szervezeti változása, hogy megszünteti a szakképzési centrumok kettős vezetési modelljét, és a korábbi főigazgatói, illetve kancellári feladatköröket egyetlen vezető, a főigazgató hatáskörébe utalja. A PDSZ ezt az irányt alapvetően támogatja, mivel az elmúlt évek tapasztalatai alapján a szakmai és gazdasági irányítás mesterséges szétválasztása nem bizonyult hatékony megoldásnak.
A kettős vezetés gyakran bizonytalanná tette a felelősségi viszonyokat, lassította a döntéshozatalt, és olyan helyzeteket eredményezett, amikor a szakmai szempontok és a gazdasági döntések egymástól elszakadva jelentek meg. A vezetői felelősség megosztása nem egyszer a döntések elhárításához, illetve a felelősség áthárításához vezetett, ami sem az intézmények, sem a munkavállalók, sem a tanulók érdekeit nem szolgálta.
A PDSZ ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a kancellári rendszer megszüntetése önmagában még nem jelent valódi szerkezeti reformot. A tervezet elsősorban a centrum vezetésének belső működését alakítja át, miközben a fenntartói irányítás rendszere lényegében változatlan marad. A fenntartó továbbra is meghatározó befolyást gyakorol a stratégiai döntésekre, ezért a vezetői jogkörök koncentrációja önmagában nem eredményezi az intézmények szakmai önállóságának erősödését.
A vezetési struktúra egyszerűsítése csak akkor tekinthető valódi előrelépésnek, ha az a döntések gyorsításán túl egyben növeli a vezetők szakmai felelősségét és elszámoltathatóságát is. A vezetői hatáskörök bővülésével arányosan erősödniük kell azoknak a garanciáknak is, amelyek biztosítják az átlátható működést, a szakmai kontrollt és az érintettek érdemi részvételét a döntéshozatalban.
A PDSZ különösen fontosnak tartja, hogy a vezetési rendszer átalakítása ne kizárólag a centrumok felső vezetésének szervezeti átalakítását jelentse. A módosításnak ki kell terjednie az intézményvezetők feladat- és hatáskörének újragondolására is. Az igazgatók felelőssége csak akkor érvényesülhet ténylegesen, ha a felelősséghez megfelelő döntési jogosultságok is társulnak. Az elmúlt években számos olyan munkáltatói, szervezési és működtetési döntés került centrumi szintre, amely korábban az intézmények hatáskörébe tartozott, és amelynek központosítása a legtöbb esetben nem javította a működés hatékonyságát.
A PDSZ álláspontja szerint a vezetési rendszer átalakítását össze kell kapcsolni az intézményi autonómia érdemi megerősítésével. Ennek keretében felül kell vizsgálni, hogy mely munkáltatói, szervezési és gazdálkodási jogosítványok indokoltak centrumi szinten, és melyek azok, amelyeket célszerű visszaadni az intézményeknek. Az intézményi vezetők felelőssége és elszámoltathatósága csak akkor értelmezhető, ha a működésükhöz szükséges döntések meghozatalára tényleges jogosultsággal rendelkeznek.
A PDSZ ugyanakkor nem tartja indokoltnak a teljes gazdasági önállóság automatikus visszaállítását. Az intézmények jelentős részében jelenleg nem állnak rendelkezésre azok a személyi, szervezeti és pénzügyi feltételek, amelyek ezt biztonságosan lehetővé tennék. A gazdálkodási jogkörök bővítésének ezért fokozatosan, megfelelő szakmai és szervezeti feltételek kialakításával kell megvalósulnia.
A vezetési struktúra átalakítása így nem önmagában cél, hanem eszköz lehet egy hatékonyabb, átláthatóbb és szakmailag megalapozottabb szakképzési rendszer kialakításához.
A PDSZ javaslatai
• A vezetési jogkörök átalakításával egyidejűleg kerüljön sor az intézményvezetők feladat- és hatásköreinek átfogó felülvizsgálatára.
• A munkáltatói jogkörök megosztása igazodjon a tényleges szakmai felelősséghez.
• Az intézmények a közoktatáshoz hasonlóan kapjanak nagyobb döntési szabadságot a napi működést érintő kérdésekben.
• A gazdálkodási jogosítványok bővítése fokozatosan, megfelelő szervezeti feltételek mellett történjen.
• A vezetői jogkörök koncentrációjával párhuzamosan erősödjenek az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot biztosító garanciák.
III. A vezetői kinevezések rendszere – a szakmai alkalmasság és az átláthatóság garanciái
A közoktatási és a szakképzési intézmények vezetőinek kiválasztása nem kizárólag munkáltatói döntés, hanem olyan közérdekű kérdés, amely közvetlenül befolyásolja az intézmények szakmai munkáját, szervezeti kultúráját, a munkavállalók együttműködését és végső soron a tanulók eredményességét. Ezért a vezetői kinevezések szabályozásának biztosítania kell, hogy a kiválasztás alapját minden esetben a szakmai alkalmasság, a vezetői kompetencia és a közösség bizalma képezze. A PDSZ üdvözli, hogy a tervezet az igazgatói pályázatok esetében az oktatói testület számára döntési jogot biztosít a vezetési program szakmai tartalmának megítélésében, valamint, hogy a főigazgatói pályázatok szakmai részét az intézményvezetőkből álló testület is véleményezi. Ezek a rendelkezések azt jelzik, hogy a jogalkotó felismerte: a vezetők kiválasztása nem történhet kizárólag fenntartói szempontok alapján.
A jelenlegi szabályozás ugyanakkor több alapvető kérdésre nem ad választ. A tervezet nem határozza meg, hogy az oktatói testület szakmai véleményét a kinevező milyen módon köteles figyelembe venni, illetve milyen következménye van annak, ha a testület a vezetési programot nem támogatja. A törvénytervezet nem rendezi, hogy a vezetési program elutasítása kizárja-e a kinevezést, vagy a fenntartó ettől függetlenül is kinevezheti a pályázót. Ha a döntésnek nincs érdemi következménye, akkor az oktatói testület részére biztosított jogosultság tényleges tartalom nélkül marad.
A jogbiztonság követelménye megkívánja, hogy a törvény egyértelműen rendezze e döntés következményeit. A vezetői kiválasztási eljárás minden szereplője számára világosnak kell lennie annak, hogy az egyes vélemények és döntések milyen módon befolyásolják a kinevezést. A PDSZ álláspontja szerint ugyanakkor nem elegendő kizárólag az oktatói testület bevonása. Hangsúlyozzuk, hogy a széles körű véleményezési jogok biztosítása nem korlátozódhat kizárólag az intézményi (iskolaigazgatói) szintre.
Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a centrum-főigazgatói pályázatokat a miniszter kizárólag az iskolaigazgatókból álló kollégiumnak küldi meg. A centrum szintű felsővezető kiválasztási eljárásába és véleményezésébe ugyancsak be kell vonni a szakképzésben működő szakszervezeteket és az üzemi tanácsokat is. Egy szakképző intézmény működését nem csupán az oktatók határozzák meg. Az intézmény eredményes működése a teljes alkalmazotti közösség, a tanulók, a szülők, a duális képzőhelyek és más együttműködő partnerek együttműködésén alapul.
Ezért indokolt, hogy a vezetői pályázatok véleményezésében az alkalmazotti közösség, a diákönkormányzat, valamint a szülői szervezet is részt vehessen. A PDSZ szükségesnek tartja továbbá a munkavállalói érdekképviseletek bevonását is. A szakszervezetek és az üzemi tanácsok a munkavállalók törvényben elismert képviselői, ezért indokolt, hogy véleményüket a kinevezési eljárás során a fenntartó megismerje. Ez nem jelenti a munkáltatói döntési jog korlátozását, ugyanakkor hozzájárulhat ahhoz, hogy a kinevezés során a munkaszervezettel kapcsolatos szempontok is megfelelő súllyal jelenjenek meg.
A PDSZ ugyanakkor nem tartja elegendőnek a véleményezési jogok puszta felsorolását. A részvétel csak akkor tekinthető valós garanciának, ha a jogszabály meghatározza a vélemények kezelésének szabályait is. Ennek érdekében indokoltnak tartjuk, hogy a kinevező a vezetői pályázatok elbírálását követően döntését minden esetben írásban indokolja. Különösen fontos ez azokban az esetekben, amikor a kinevezett pályázóval kapcsolatban az érintett közösségek többsége elutasító véleményt fogalmazott meg.
Az indokolási kötelezettség nem csorbítja a munkáltató döntési szabadságát, ugyanakkor jelentősen növeli az eljárás átláthatóságát és a döntések társadalmi elfogadottságát. Megfontolandónak tartjuk a Civil Közoktatási Platform korábban megfogalmazott javaslatát is, amely szerint amennyiben a véleményezésre jogosult szervezetek többsége nem támogatja a pályázót, új pályázati eljárás lefolytatására kerüljön sor, illetve egyéb esetekben kötelező egyeztetési mechanizmus biztosítsa a konszenzus keresését. A PDSZ ugyanakkor nem kizárólag a kinevezések szabályait tartja fontosnak. A vezetői megbízatás teljes időtartama alatt biztosítani kell az elszámoltathatóság intézményes garanciáit is.
Ennek érdekében indokoltnak tartjuk, hogy a jogszabály biztosítsa az alkalmazotti közösség, illetve az oktatói testület számára a vezető felmentésének kezdeményezésére irányuló eljárás megindításának lehetőségét, megfelelő garanciális szabályok mellett. A cél nem a vezetői stabilitás gyengítése, hanem annak biztosítása, hogy súlyos szakmai vagy szervezeti problémák esetén rendelkezésre álljon egy szabályozott, átlátható eljárás. A vezetői kiválasztás és értékelés rendszerének egészét olyan módon szükséges kialakítani, hogy az egyszerre biztosítsa a fenntartó felelősségét, a vezetők szakmai önállóságát és az érintett közösségek érdemi részvételét. A PDSZ meggyőződése szerint csak olyan szabályozás szolgálhatja a szakképzés hosszú távú fejlődését, amelyben a vezetői kinevezések átlátható, szakmailag megalapozott és ellenőrizhető eljárás keretében történnek.
A PDSZ javaslatai
A PDSZ javasolja, hogy
1. a törvény egyértelműen határozza meg az oktatói testület döntésének jogkövetkezményeit;
2. a vezetői pályázatok véleményezésébe az alkalmazotti közösséget, a képzési tanácsot, a diákönkormányzatot, képzési tanács hiányában a szülői szervezetet, valamint a munkavállalói érdekképviseleteket is be kell vonni;
3. a fenntartó minden kinevezési döntését írásban indokolja;
4. a vezetői pályázatok szakmai értékelésének szempontjai és a kiválasztási eljárás legyen átlátható és nyilvános;
5. a jogszabály biztosítsa a vezető felmentésének kezdeményezésére irányuló, garanciális szabályokkal övezett eljárást;
6. a vezetők munkájának rendszeres, többoldalú értékelésére a megbízatás időtartama alatt is kerüljön sor.
IV. A vizsgaközpontok és a vizsgaszervezés
A tervezet érinti az akkreditált szakképzési vizsgaközpontok működésének egyes elemeit, ugyanakkor nem tartalmaz értékelést arról, hogy a jelenlegi vizsgaközponti rendszer bevezetése milyen szakmai és működési eredményeket hozott, illetve valóban hozzájárult-e a szakképzési vizsgák minőségének, átláthatóságának és hatékonyságának javításához.
A szakmai vizsgák szakképző intézmények általi megszervezésének átmeneti időszaka ismét meghosszabbodik, ami arra utal, hogy a vizsgaközponti rendszer teljes körű kiépítése és stabil működése továbbra sem valósult meg. A tervezet azonban nem tartalmaz olyan szakmai indokolást vagy hatásvizsgálatot, amely bemutatná, hogy az átmeneti szabályozás fenntartására milyen működési tapasztalatok, problémák vagy szakpolitikai megfontolások alapján van szükség.
A PDSZ álláspontja szerint ezért indokolt a vizsgaközponti rendszer eddigi működésének átfogó értékelése. Nem ismert, hogy a rendszer bevezetése óta milyen mértékben csökkent a vizsgaszervezéssel kapcsolatos adminisztratív teher, hogyan változott a vizsgák szervezésének költsége, milyen tapasztalatok születtek a vizsgázók, a szakképző intézmények, az oktatók és a gazdasági partnerek oldaláról, valamint milyen gyakorlati problémák merültek fel az akkreditált vizsgaközpontok működésében.
A PDSZ megítélése szerint a jelenlegi modell egyik alapvető problémája, hogy a szakmai vizsgaszervezési jogosultság eltávolodott attól az intézményi környezettől, ahol a képzés ténylegesen folyik. A szakképző intézmények rendelkeznek azzal a szakmai tudással, infrastruktúrával és oktatói tapasztalattal, amely a vizsgák szakszerű lebonyolításához szükséges. A vizsgaszervezési jogkörök központosítása ugyanakkor új adminisztratív szinteket hozott létre, miközben nem bizonyított, hogy ez a megoldás érdemben javította volna a vizsgák szakmai színvonalát vagy ellenőrizhetőségét.
A PDSZ ezért szükségesnek tartja annak vizsgálatát, hogy a vizsgaközponti rendszer fenntartása valóban indokolt-e, illetve milyen modell biztosítja leginkább a szakmai vizsgák magas színvonalú, átlátható és hatékony megszervezését. Ennek során meg kell vizsgálni a szakképző intézmények szakmai autonómiájának erősítését is, megfelelő szakmai és ellenőrzési garanciák mellett.
A PDSZ különösen fontosnak tartja megismerni:
• hány akkreditált vizsgaközpont működik jelenleg,
• milyen kapacitással és kihasználtsággal működnek,
• milyen költségekkel jár fenntartásuk,
• hány munkavállalót foglalkoztatnak,
• milyen arányban szerveznek ténylegesen vizsgákat,
• a vizsgafeladatok elkészítését végző szakmai oktatók, a vizsga előkészítéséért felelős, valamint a vizsga biztosításában és felügyeletében részt vevő oktatók és technikai személyzet javadalmazása megfelelő-e,
• valamint milyen tapasztalatok alapján kívánja a jogalkotó fenntartani vagy továbbfejleszteni ezt a modellt.
A PDSZ álláspontja szerint a jogalkotónak nem a vizsgaközponti rendszer további finomhangolásával kellene foglalkoznia, hanem annak átfogó felülvizsgálatával. Ennek keretében érdemi szakmai egyeztetést kell folytatni a rendszer jövőjéről.
A PDSZ-hez eljutó visszajelzések alapján a vizsgaközpontok működésében részt vevő oktatók és egyéb munkavállalók körében jelentős elégedetlenség tapasztalható. Általános vélemény, hogy a vizsgák előkészítésével, lebonyolításával és felügyeletével járó többletfeladatok, valamint az ezekhez kapcsolódó felelősség nincs arányban a munkáért biztosított díjazással.
A PDSZ ezért indokoltnak tartja, hogy a jogalkotó ismertesse, milyen bérezési elvek alapján történik a vizsgaközpontokban végzett feladatok díjazása, és készüljön átfogó értékelés arról, hogy a jelenlegi rendszer biztosítja-e a feladatokkal arányos munkavállalói elismerést. A vizsgáztatással kapcsolatos, különleges szakmai felelősséggel járó többletfeladatok esetében átlátható, kiszámítható és a tényleges munkaráfordítással arányos díjazást kell biztosítani.
A vizsgaközponti rendszer bevezetése óta eltelt időszak működési tapasztalatai számos gyakorlati, szakmai és jogbiztonsági aggályra világítottak rá.
Elfogadhatatlan az a működési ellentmondás, amely a 10. évfolyamos ágazati alapvizsgák és a 13. évfolyamos szakmai vizsgák között feszül. Míg a belső ágazati vizsgák megtervezése, feladatsor-készítése és lebonyolításának teljes terhe nulla forint plusz díjazással, ingyenmunkaként hárul a belső oktatókra, addig a külső vizsgaközpontok bevonása jelentős többletköltséggel és felesleges bürokráciával jár.
A vizsgaközpontok indulását kísérő bizonytalanságok után a szakmai vizsgafeladatok érdemi kidolgozására továbbra is a szakképző intézmények oktatóit kérik fel. Ez alapvető ellentmondás: miközben a rendszer deklarált célja az oktatók tehermentesítése lett volna, a szakmai tartalom előállítása továbbra is rájuk hárul, miközben nem ritkák a lebonyolításhoz kapcsolódó logisztikai és szervezési hiányosságok sem (például a vizsgaanyagok hiányos rendelkezésre állása).
A központi digitális vizsgarendszer működésének kezdeti időszakában nem volt megfelelően biztosítva a tanulók számára a saját vizsgaeredményeik és hibáik érdemi megtekintése. Ezt a súlyos jogi és garanciális problémát végül csak az Állampolgári Jogok Biztosához érkező tanulói jelzések nyomán korrigálták.
A vizsgaszervezés jelenlegi gyakorlata nem nyújt elégséges garanciát a személyi összefonódások elkerülésére. A vizsgabizottsági tagok és elnökök személyi összetételében jelentős a bebetonozottság, hiányzik a független szakértők kötelező időszaki rotációja. A szakmai vizsgáztatás teljes lebonyolítási rendjének ellenőrzését a köznevelési érettségi vizsgáknál már jól bevált hatósági mintára kellene alapozni.
Nem tartjuk kellően alátámasztottnak a szakmai vizsgák intézményi megszervezésére vonatkozó átmeneti időszak ismételt meghosszabbítását sem. Kérjük, hogy a jogalkotó tegye közzé azokat az adatokat, működési tapasztalatokat és hatásvizsgálatokat, amelyek indokolják az átmeneti szabályozás fenntartását, valamint mutassa be, milyen feltételek teljesülése esetén tekinthető lezártnak ez az átmeneti időszak.
A fentiekből következik, hogy a vizsgaközponti rendszer további fenntartása csak akkor indokolható, ha bizonyítható, hogy a korábbi rendszerhez képest valódi hozzáadott értéket teremt a szakmai színvonal, az átláthatóság, a költséghatékonyság és a munkavállalói terhek szempontjából. Ennek hiányában szükséges a rendszer átfogó felülvizsgálata és a szakmai szereplők bevonásával történő újragondolása.
Összegzés és PDSZ-javaslatok
A PDSZ álláspontja szerint a tervezett módosítások részben valós működési problémákra reagálnak, azonban nem érintik a szakképzés jelenlegi rendszerének legfontosabb strukturális problémáit. A kancellári és főigazgatói feladatkörök összevonása önmagában nem jelent valódi szervezeti megújulást: a fenntartói centralizáció fennmarad, az intézményi autonómia nem erősödik, miközben a döntési jogkörök egyetlen vezető kezében koncentrálódnak.
A PDSZ szerint egy korszerű és hatékony szakképzési rendszerhez nem elegendő a vezetési struktúra átalakítása. Szükség van a szakmai közösségek, a munkavállalói érdekképviseletek és az intézményi partnerek valódi bevonására, az intézményi önállóság erősítésére, valamint a döntések átláthatóságának és elszámoltathatóságának biztosítására.
A PDSZ ezért az alábbi intézkedéseket javasolja:
1. A centrumvezetési modell átfogó felülvizsgálata
A jogalkotó készítsen nyilvános értékelést a centrumok vezetésének rendszeréről, annak eredményeiről, problémáiról és költségeiről, és ennek alapján alakítsa át a vezetési struktúrát.
2. Az intézményi autonómia erősítése
A szakképző intézmények igazgatóinak és oktatói közösségeinek szakmai önállóságát vissza kell állítani. A centrumok működése nem eredményezheti az intézmények tényleges döntési jogköreinek kiüresedését.
3. Valódi részvételi jogok biztosítása a vezetők kiválasztásában
A vezetői pályázatok véleményezése mellett szükséges a munkavállalói közösségek, a szakszervezetek és az üzemi tanácsok érdemi bevonása. A véleményezési jog csak akkor töltheti be funkcióját, ha a döntéshozónak indokolási kötelezettsége van az eltérő döntés esetén.
4. A nem oktató munkavállalók helyzetének rendezése
A jogalkotó készítsen humánerőforrás-hatásvizsgálatot a módosítás által érintett ügyviteli, gazdasági, műszaki és technikai munkakörökben dolgozó munkavállalókról, és biztosítsa jogaik, munkafeltételeik és munkaköri biztonságuk védelmét.
5. A vizsgaközponti rendszer teljes körű felülvizsgálata
A jogalkotó vizsgálja felül az akkreditált vizsgaközpontok működését, költségeit és eredményességét, és értékelje a szakképző intézmények vizsgaszervezési autonómiájának visszaállítását. A jogalkotó szüntesse meg az ágazati alapvizsgák és a szakmai vizsgák közötti igazságtalan kettős mércét (biztosítva a belső oktatók munkájának méltó díjazását). Teremtse meg a szakmai vizsgák teljes lebonyolítási rendjének független, szisztematikus ellenőrzését az érettségi vizsgák mintájára (szabályozott dokumentáció- ellenőrzéssel és hibalistás visszacsatolással), és vezesse be a vizsgabizottsági elnökök és tagok kötelező időszaki rotációját!
6. Valós hatásvizsgálatok és átlátható jogalkotás
A PDSZ elengedhetetlennek tartja, hogy a szakképzési rendszert érintő jelentős szervezeti átalakítások előtt a jogalkotó nyilvános, szakmailag megalapozott hatásvizsgálatokat készítsen, amelyek kitérnek a munkavállalókra, az intézmények működésére, a tanulókra és a képzés minőségére gyakorolt következményekre.
A szakképzés hosszú távú érdeke nem a központosítás további erősítése, hanem egy olyan rendszer kialakítása, amelyben az intézmények szakmai felelőssége, a munkavállalói részvétel és a döntések átláthatósága egyaránt érvényesül.
Budapest, 2026. 07. 25.
A PDSZ Országos Választmánya
